Tíz éves a Fizikavalkád

    2005-ben kezdődött az egész. A Fizika Nemzetközi Évében, éppen száz esztendővel azután, hogy Albert Einstein megírt négy cikket (a Brown mozgásról, a külső fényelektromos hatásról, a speciális relativítás elméletéről és a tömeg-energia egyenértékűségéről), amelyekkel megalapozta a modern fizikát. Talán ez az évforduló adta az ötletet ahhoz, hogy elindítsuk a Fizikavalkádot Bögözben, az akkor még omladozó tetejű iskolában és a lepusztult művelődési házban. Kezdetben csupán Udvarhelyszék vidéki iskoláinak hírdettük meg a versenyt, három kiadás után viszont – a rendezvény sikerén felbuzdulva – megyei szintűvé terjesztettük ki, és a vágási Művelődési Házat választottuk helyszínül. 2008 óta tehát a Fizikavalkád Hargita megye vidéki iskoláinak versenye. Egyre gyakrabban gondolkodom azon, hogy talán jó lenne egész Székelyföldre kiterjeszteni a vetélkedőt.

   Legelső pillanattól két cél vezérelt: esélyt, megmutatkozási lehetőséget, sikerélményt nyújtani a vidéki iskolákban tanuló, természettudományok iránt is érdeklődő fiatalok számára, és rányitni a szemüket a tantárgyak közötti összefüggésekre, tudatosítani bennük azt, hogy az életben minden mindennel összefügg, nem célszerű dobozolni ismereteinket, és nem szerencsés „fizikául, „matematikául‟, „biológiául‟ gondolkodni, hanem összességében, egységében kell szemlélni és megérteni a világot.

Tíz esztendő folyamán a megye 32 településéről összesen 152 csapat kapcsolódott be a rendezvénybe. Ez 560 tanulót, 43 felkészítő tanárt, több száz bájos rajzocskát, tematikus fogalmazást, tudományos dolgozatot, rengeteg megoldott fizika és logikai feladatot, de ami a legfontosabb, közel 6000 együtt eltöltött, élménydús percet jelent. Volt úgy, hogy kicsikét (sőt!) megfáztunk, mert leesett a májusi hó, volt úgy, hogy hullafáradtak voltunk, amire visszaértünk a sükői kilátóról, volt úgy, hogy soknak tartottuk egyszerre két templom meglátogatását, de volt sok-sok sikerélmény, eredeti ötlet, szép fizikai kísérlet, frappánsan megépített szerkezet, derűs arc, diadalittas felkiáltás, volt sok móka, kacagás, önfeledt szórakozás is, persze. Megismerkedtünk, és sokat tanultunk egymástól. Nemcsak fizikát. Megtanultuk egymástól, hogy nem csupán az érdemjegyekért kell ismerteket szereznünk, hanem azért, hogy emelt fővel járhassunk a világban, és meglegyen az alapunk a tovább gondolkodáshoz. Mindannyiszor elismételtük Széchényi gondolatát, amely szerint nem a tudományok mennyisége teszi az embert okossá, értelmessé, hanem azok megemésztése és jó elrendezése. Az egykori kavalkádosok között orvosok, mérnökök, kiváló szakemberek vannak, sokan pillanatnyilag egyetemisták (ketten a Babeș-Bolyai Tudományegyetem fizika karán :)), mások a megye valamelyik hírneves iskolájában középiskolások. Meggyőződésem, hogy mindannyian szeretettel emlékeznek a Kavalkádra.

   Végül sok-sok elismerés jár mindenkinek, akinek valamilyen része volt a Fizikavalkádok szervezésében. Millió köszönet támogatóinknak, és sok-sok köszönet a versenyzőket felkészítő pedagógus kollégáknak, akik kezdettől fogva megérezték, hogy ez az egész a gyerekek, a szebbnek remélt jövőnk miatt történik. Adja Isten, hogy még sokáig folytatódjon. Ehhez erőt, egészséget kívánok mindannyiunknak.

Vágás - Székelyudvarhely, 2014. szeptember

Székely Zoltán, szervező

A címkék listája üres.